Valóban a génjeink áldozatai vagyunk ?

A fenti cikk 2. része

Tehát annyi már biztos, hogy pozitív, vagy negatív meggyőződéseink élettani változásokat idéznek elő a testünkben. Gondolkodásunk megváltoztatásával hatást gyakorolhatunk arra, hogy miként kommunikál agyunk testünk többi részével, megváltoztatva ezzel testünk biokémiai folyamatait. De mi a helyzet a génekkel ?

Ahogy a kutatásokból kiderült, a DNS-ünket ugyan nem változtathatjuk meg, de annak megnyilvánulásait, kifejeződését igen. Minden egyes génünk hozzávetőlegesen 30 000 módon nyilvánulhat meg a környezeti hatások változásának függvényében. Megdőlni látszik a genetikai determinizmus elve, miszerint génjeink jelentik a végzetünket. Nem vagyunk eleve kiszolgáltatva a szívbetegség, rák, alkoholizmus, depresszió, magas koleszterinszint....... családon belüli ismétlődésének. Hacsak nem hiszünk a tudatunkba programozott téves hiedelmeknek.

Az ezzel foglalkozó kutatók ma már azt gondolják, hogy külső dolgokkal, mint például a táplálkozás, környezet, gondolatok és érzelmek hatni lehet azokra a fehérjékre, amelyek meghatározzák, hogy milyen módon nyilvánuljon meg a DNS. Az is kiderült, hogy a szívbetegek és a rákosok mindössze 5 %-a tulajdoníthatja családi örökségnek a betegségét.

Álljon itt egy érdekes kísérlet leírása mindezek alátámasztására. Lipton, sejtbiológus egyetlen őssejtet helyezett Petri-csészébe, ahol sok genetikailag azonos sejtté osztódott a táptalajon. Utána ezeket a sejteket háromfelé osztotta, három különböző környezetbe helyezve. A kísérlet során rájött arra, hogy csupán a környezeten ( táptalajon ) múlik, hogy zsírsejt, izomsejt vagy csontsejt válik-e belőle. A sejtek genetikailag azonosak voltak, csak másképp fejezték ki magukat. Gyökeresen eltérő sejtként jelentek meg. Az egyetlen különbség a környezet volt. Ez a környezet azt is meghatározza, hogy a sejt egészséges marad-e, vagy megbetegszik. Rájött, hogy az emberi test semmiben sem különbözik e téren a laboratóriumban található sejtektől. A testünkben lévő sejtek tápközege a vér. Ha megváltoztatjuk vérünk összetételét, megváltozik a sejtjeink környezete. Vérünk összetételét pedig agyunk irányítja, ő a vegyész. Különféle hormonokat, növekedési faktorokat, és más vegyületeket szabadít fel, befolyásolva ezzel vérünk összetételét.

Most tegyük fel a kérdést, hogy hol az összefüggés a gondolataink és a sejtjeink állapota, egészsége között ?

Lipton válasza így hangzott: az agy észlel, a tudat értelmez.

Minden azon múlik, hogy az elme hogyan értelmezi az élet bizonyos eseményeit. Egyszerű példa: szemünk előtt megjelenik egy ember. Ez az agy tárgyilagos észlelése. Majd a tudatunk rájön, hogy mi ezt az embert szeretjük. Ez a tudat értelmezése. Ekkor az agy olyan vegyi anyagokat szabadít fel, amik a vér útján egészséges tápközeget biztosítanak a test valamennyi sejtjének. Ellenkező esetben, amikor a látott ember számunkra ellenszenves, az agy stresszhormonokat küld a vérbe, amik károsítják a sejteket.

Ha bizakodók és pozitívak a gondolataink, akkor agyunk olyan anyagokat termel, amelyektől nyugalmi állapotba kerülünk és a szervezet öngyógyító mechanizmusai maguktól meggyógyítják azt, ami elromlott.

A negatív gondolatokat, félelmeket viszont stresszként éli meg szervezetünk. Amikor a stresszreakciók lépnek működésbe, testünk nem a sejtmegújítással, öngyógyítással foglalkozik, hanem a veszélyhelyzet elhárításával. A stresszhormonok hosszabb távon megmérgezik a sejt környezetét. Ne csodálkozzunk, ha a test megbetegszik.

A következő rész témája, hogyan gyógyítsuk a tudatunkat, hogy testünk is meggyógyuljon?

Felhasznált irodalom: Dr. Lissa Rankin - Gyógyulás gyógyszerek nélkül c. könyve

A cikk 3. része itt: