Adventi elmélkedés

Rohamléptekkel közeledik az év vége, az ünnepek. Ezzel párhuzamosan fogynak a nappalok, fogy a fény.

Szinte nincs olyan nap, hogy ne bukkanna fel valahol egy hír, ami egy általunk is ismert, kedvelt, szeretett ember távozásáról szól. Sajnos sokszor úgy érezzük, hogy az erőnk is egyre fogy.

Az elmúlt időszak mindannyiunk életébe hozhatott valamilyen felismerést. Megtanultuk megbecsülni a pénzért nem megvásárolható dolgokat. Azt, hogy milyen csodálatos a természet, mennyit ér egy ölelés, egy kedves szó. Micsoda hatalmas ajándék az, ha szeretteink velünk vannak, ha egészségesek vagyunk.

Minden, amit eddig természetesnek gondoltunk, az felértékelődött.

Az, hogy mikor reggel kinyitod a szemed, az egy újabb esély. Új esély arra, hogy változtass, hogy elmondd, hogy elengedd, hogy megbocsáss, hogy bocsánatot kérj, hogy elkezdj élni és szeretni.

Vedd elő MA a szekrényből a féltve őrzött étkészletet, a szép ruhád, bármit, amit a megfelelő alkalomra tartogattál! Most van a megfelelő alkalom! Soha nem tudhatjuk, hogy lesz-e ennél alkalmasabb pillanat.

Merjünk örülni, bízni, boldognak lenni, mert ezzel senkit nem bántunk! Próbáljunk meg ne az esetlegesen eljövendő rossz dolgokra fókuszálni, mert azok vagy megtörténnek velünk, vagy nem.

Addig is növeljük magunkban belül a fényt, ha odakint elfogy, akkor is legyen elég mire eljön az Ünnep !

T. Mária